Párizsban az tetszik, hogy bárhová ül be az ember, mindig isteni kaját kap. Ettől eszméletlen módon el vagyunk maradva, itthon egy kezemen meg tudom számolni, hogy hova tudom elvinni a barátokat, ismerősöket... Első este a szállással szemben ettem, egy nagyon helyi helyen. Külső kerületben, a 18.-ban laktam, nem a legjobb rész, de érdekes. Szóval egy bisztróban vacsoráztam, ahol a tulaj cukorfalat kutyája is ugyanúgy járkált, mint ha mi sem történne. Egy jó nagy tál salátát ettem, rajta tojás, paradicsom, pirított sonka, sajt, borecetes-majonézes öntet. Nyamm! Hozzá persze Kronenburg dukált. Másnap főnökömmel ültünk be egy szintén helyi, nem ’turistagyáras’ brasserie-be, ott lazacos quiche-t ettem salátával. Hűűű, annyira finom volt!! De akkora adag, hogy a felét ott kellett hagynom!! Most de megenném! Ez Port Royalnál volt, a Pierre Nicole és Port Royal utca sarkán. Isteni volt, egyszerűen. A kiszolgálás pedig tökéletes, mindig volt a pincérnek egy-két jó szava és mosolya hozzánk.
Miket ettem még, lássuk. A szállásom előtt kedden és szombaton piac volt, vagyis kánaán!!! Tökéletes, gyönyörű! Fügét vettem, imádom.
Aztán szendvicseztünk a Szajna parton, boroztunk és söröztünk a latin negyedben, életem egyik legjobb süteményét ettem, nagyon ott volt a szeren: epres, vaníliakrémes, vajastésztás korong. Elegáns étteremben is voltunk, a francia kollégákkal. Ott volt nemulass, osztrigát kóstoltam (van egy motorom oszt’ riga), szerintem ez a legtökéletesebb természetes gasztroélmény, élvezet. Aztán főtt, töltött, majd megsütött borjút ettem, s desszertnek pedig créme buléée-t, ezt már nagyon régóta meg akartam kóstolni! Bevált!!
Majdnem kimaradt az egyetemi kaja, ebből a második napit emelném ki: tonhalpástétom paradicsomsalátával, főételnek kacsamell rösztivel, desszertnek pedig profiterol.
A végére pedig egy párizsi hangulat…ami magáért beszél.
Párizsban az a szép, hogy elvarázsol, magával ragad a hangulata…
