Spanyol hangulat - csicseriborsóval.

Egyik nap többminden jó hír ért, így este ünnepeltünk. Olyan kaját próbáltam készíteni, mint amit a spanyoloknál ettünk, csicseriborsós egytálételt. Tök egyszerű, 5 perc alatt megvan! Egy fej lilahagymát, vöröshagymát vágtam karikára és két gerezd fokhagymát aprítottam, bő olívaolajon pirítottam őket, majd pirospaprikát szórtam rá (=pörköltalap). Rászórtam a csicseriborsót, hozzá friss kakukkfűleveleket, sót, pár percig fedő alatt párolódott és kész is lett! Ha spenót lett volna a fagyasztóban, azzal ettük volna, így maradt a pirítós. Finom, egyszerű és eltelít! Nomegpersze visszahozza a nyári hangulatot! :-)

Kép jön, mobilos.

Túróstészta újítás.

Imádom az otthoni lekvárokat, amiket Anyu készít!! Eper, barack, szilva mindig készül, legszívesebben oldalakon keresztül áradoznék róluk! :-) Node, történt, hogy nagyon ettem volna túröstésztát, de nem simát, hanem valahogy másként elkészítve. Fodroskockát vagy szélesmetéltet főztem, s egy tűzálló edényben összekevertem túróval, bourbin vaníliás cukorral, porcukorral, tejföllel. A tetejére több - pici tejjel elkevert - tejfölt locsoltam és szilvalekvárpöttyökkel tettem tökéletessé. Irány a sütő, 10-15 perc, s kész is az újdonsült túróstészta. Megveszek most egy ilyenért! Más lekvárokkal is tutijó, pl. füge. Apropó, nemcsak a túróstészta, hanem a gombóc is jó vele.

Avokádós saláta.

Lássuk, mi maradt még ki. Asszem ez Párizs után készült, mert megint megszerettem a mustáros-borecetes öntetet (mustár-citromlé-méz-vörösborecet), valamint a majonézes-borecetest. Semmi extra, csak salátalevelek, mindenféle más zöldség és szeletelt avokádó. Hogy valami tartalmas is legyen mellette, padlit sütöttem és serpenyős pirítóst készítettem hozzá a szokásos módon.

A Mohácsi Vész.

Kis kitérő. Elkészült barátunk első pálinkája! :-) Jó cucc!! Külön figyelmet érdemel a címke!! :-)

Kacsamell, almás körettel. Vagy ananásszal.

A Vom Fass-ban vettem egy üvegcse birsalmás borecetet. Nagyon különleges! Hétvégén ki is próbáltam. Hogy is? Kacsamellet sütöttem (serpenyőben megpirítani, majd sütőben fólia alatt és felett, mellette szeletelt almával, pucolatlan fokhagymagerezdekkel). Köretnek almát kockáztam fel, pici vízzel öntöttem fel, valamint egy löttyintés ilyen birses ecettel. A kacsára is pár cseppet rá lehet csepegtetni, nem rontja el!

Másnapra pár szeletnyi maradt. Ezt felmelegítettem, s a serpenyőben még karikára szeletelt (nem konzerv!) ananászt tettem még, picit pirult, kapott pár csepp birses ecetet és az lett a köret. Íme:

Szarvasgombás tészta...bármikor!!

A mamutban találtam két jó boltot, az egyikben olasz kajákat lehet kapni (Capri), a másikban pedig olajokat, eceteket, likőröket, stb.-stb. ínyencségeket (Vom Fass, teccik a mottója: látni, kipróbálni, élvezni :-D).

Pár hete kétféle tésztát vettem, olaszt, frisset (vagyis nem száraztésztát, hanem hűtőben tárolandót): szarvasgombásat, valamint bazsalikomosat. 3 percig kell főzni, iiisteni, főleg a szarvasgombás! Kevés olívaolajjal, reszelt citromhéjjal, pár csepp citromlével és az elmaradhatatlan parmezánnal, pestóval és egy finom roséval kitűnő vacsora, vagy szombati ebéd, vagy mindegy mi :-). Ebből bármikor, bármennyi jöhetne nekem..

Párizsi gasztrokalandok.

Egy hét Párizs, vagyis egy hét kulináris öröm is a munka mellett! Nna, hol is kezdjem, persze, hogy a reggelinél. Itthon soha nem eszek szinte croissant, lekvárral, vajjal, narancslével, kávéval, de ott minden nap ezt reggeliztem és nem untam meg valahogy! Talán azért, mert olyan francia hangulatú, amit szerintem az ember teljesen át tud venni, el tud csábulni, ha ott van :-) Nem tudom, hogyan milyen kávét ittam, de hogy istenit, az biztos, minden egyes alkalommal!

Párizsban az tetszik, hogy bárhová ül be az ember, mindig isteni kaját kap. Ettől eszméletlen módon el vagyunk maradva, itthon egy kezemen meg tudom számolni, hogy hova tudom elvinni a barátokat, ismerősöket... Első este a szállással szemben ettem, egy nagyon helyi helyen. Külső kerületben, a 18.-ban laktam, nem a legjobb rész, de érdekes. Szóval egy bisztróban vacsoráztam, ahol a tulaj cukorfalat kutyája is ugyanúgy járkált, mint ha mi sem történne. Egy jó nagy tál salátát ettem, rajta tojás, paradicsom, pirított sonka, sajt, borecetes-majonézes öntet. Nyamm! Hozzá persze Kronenburg dukált. Másnap főnökömmel ültünk be egy szintén helyi, nem ’turistagyáras’ brasserie-be, ott lazacos quiche-t ettem salátával. Hűűű, annyira finom volt!! De akkora adag, hogy a felét ott kellett hagynom!! Most de megenném! Ez Port Royalnál volt, a Pierre Nicole és Port Royal utca sarkán. Isteni volt, egyszerűen. A kiszolgálás pedig tökéletes, mindig volt a pincérnek egy-két jó szava és mosolya hozzánk.

Miket ettem még, lássuk. A szállásom előtt kedden és szombaton piac volt, vagyis kánaán!!! Tökéletes, gyönyörű! Fügét vettem, imádom.

Aztán szendvicseztünk a Szajna parton, boroztunk és söröztünk a latin negyedben, életem egyik legjobb süteményét ettem, nagyon ott volt a szeren: epres, vaníliakrémes, vajastésztás korong. Elegáns étteremben is voltunk, a francia kollégákkal. Ott volt nemulass, osztrigát kóstoltam (van egy motorom oszt’ riga), szerintem ez a legtökéletesebb természetes gasztroélmény, élvezet. Aztán főtt, töltött, majd megsütött borjút ettem, s desszertnek pedig créme buléée-t, ezt már nagyon régóta meg akartam kóstolni! Bevált!!

Majdnem kimaradt az egyetemi kaja, ebből a második napit emelném ki: tonhalpástétom paradicsomsalátával, főételnek kacsamell rösztivel, desszertnek pedig profiterol.

A végére pedig egy párizsi hangulat…ami magáért beszél.

Párizsban az a szép, hogy elvarázsol, magával ragad a hangulata…